 |
Talán csak pareidolia (véletlenszerű ingerekből létrejövő konkrét érzet), amit ezek az állatok kiváltanak belőlünk, mikor azt hisszük, fülig érő szájjal mosolyognak. Vagy talán annak hisszük, miközben ezek az állatok tényleg vigyorognak. Ki tudja? Egy biztos: fotózás pillanatában a bemutatott állatok fejében azok a gondolatok jártak, amiket a kép fölé félkövér betűkkel leírtunk. ;) "Fotózz csak, mindjárt elüt a 7-es busz!"  "Mamaaa! A Peti megnyalta a jeget és odaragadt a nyelve!"  "Gyere csak közelebb nyugodtan, szelíd vagyok, mint a bárány, és egyáltalán nem vagyok éhes..."  "Híres leszek!"  "Mindjárt letudjuk a fotókat és mehetek ásni."  Egy fogam van, de büszke vagyok rá!  "Éjszakánként a kocsidra kakilok"  "Várd csak meg az én ajándékom a szőnyeg alatt!"  "Eljönnek egy körre, hölgyeim?"  "Mindjárt a búvár is meg tudja, hogy rázunk"  "Mikor viszel el fodrászhoz, anya?"  "Pont olyan vagyok, mint abban a kajareklámban"  "Hé, öreg! Van egy kis salátád?"  "Hú de csikizi a pocim ez a forgács!"  "A jobb kettesbe beragadt egy kis banánhéj, kiszednéd?"  "Ha röhögök, azt sem tudod, milyen állat vagyok!"  "Azt a káposztát csak bízd rám!"  "20 centis körben süt a nap és pont ott állok."  "A fotós azt hiszi nevetek, de csak marha álmos vagyok..."  "Úgysem látsz!" 
Pareidolia
Olyan illuzórikus érzet, amely bizonytalan és véletlenszerű ingereket - többnyire hangokat vagy képeket - konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel - írja a Wikipédia. Ilyen érzés a felhőkben látni állatok alakját vagy arcokat, vagy emberarcot felfedezni a Holdban. Ezt a jelenséget használják például a Rorschach tintapaca tesztnél, ahol a kártyákon semmit sem lehet egyértelműen kivenni, az agy mégis értelmezni próbálja a látottakat. A feltételezések szerint ilyenkor a belső gondolatainkat vagy érzéseinket vetítjük ki a kártyára. - de a pareidolia nem csak vizuális formában jelenhet meg. Erre példa rejtett üzeneteket hallani a visszafelé lejátszott lemezeken. |
